1 év Budapesten

Így, hogy lassan az első évfordulómhoz közeledem a Budapestre való beköltözésemmel, gondoltam mesélek egy kicsit a kapcsolatunkról. Lehet nem tűnik relevánsnak a kezdőkép, és ez a fotósorozat, hiszen Budapestnek ugyan miköze lehet egy hatalmas mezőhöz, a szalmabálákhoz, és a fűszálak között csavargó fekete, kormos kiscicának. De higgyétek el, ha továbbolvastok, a későbbiekben értelmet nyer majd.

Kiskorom óta vidéken élek, sosem kötődtem igazán nagyobb városhoz, a legnagyobb távolság a lakóhelyem és a gimnáziumom között volt, nagyjából 30 perc buszozásnyi. Ennek ellenére sokat jártam Budapestre, mindig vonzott a nyüzsgés, az a hangulat, az illatok, a sokszínűség ami a fővárosunkban zajlik. Fejben már sokszor elképzeltem milyen is lehetne ott ébredni, reggelizni, iskolába menni, majd ide hazamenni, s itt lefeküdni. És sikerült, találtunk lakást, egy mesés lakótársat. Megtaláltam a kedvenc kávézóm, ahol sajnos még nem tudják a nevem, és azt mit kérek minden egyes alkalommal, de rajta vagyok az ügyön! A kedvenc reggelizős helyem, a kedvenc villamos vonalam, a kedvenc kisboltom. A kedvenc utcám egyelőre nem tudtam eldönteni melyik is legyen, annyi van. De el sem tudom mondani mennyire hiányzik nekem az én kis itthoni rutinom. A friss levegő ami reggelente áramlik be a nyitott ablakomon, Jázika kedves kis bújása, Anyukám finom rántottája. Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy otthon. Ezek azok a dolgok, amelyek sehol máshol nem lesznek ugyanolyanok, akármennyire is szeretnénk, szeretném.

Póló - NAKD, Nő Szoknya - H&M, Cipő - Bonprix

(Linkek a szavak alatt!)