1 éjszaka Milánóban

Ciao! Mivel az előző Malmöi beszámolómat annyian szerettétek, kedvet kaptam ahhoz, hogy Milánóról is írjak Nektek. Mégha két nap nem is volt teljesen elég az egész város felfedezésére pár tippel remélem tudok szolgálni, ha esetleg tervben van egy kis olasz kiruccanás. Egyébként én úgy éreztem a hazafele tartó repülőúton, hogy ez a két nap teljesen elég volt arra, hogy a főbb látványosságokat megnézzük, finomakat együnk, jókat kávézzunk, és hogy egy picikét beszippanthassunk abból a bizonyos olasz életérzésből - akkor is, ha velük csak az eldugottabb utcákban találkoztunk.

AZ ÚT

A repülőjegyeket egy 20%-os akcióban sikerült megvennem, két főre az oda-vissza út nagyjából 40.000 Ft-ra jött ki - az ár nem ennyiről indult, viszont az utazás hetén egyre több fórumon olvastam, hogy már a Wizzair algoritmusa is szétülteti az egyszerre vásárolt, de helyfoglalásért nem fizető utasokat. Én nem szerettem volna kockáztatni, hiszen azért mégiscsak jó egymáss mellett ülni az út alatt, és ez volt az a plusz, ami megdobta a kalkulált összeget. Odafelé minden gördulékenyen ment, a hajnali kelés sem okozott gondot, izgatott voltam, nagyon vártam az utat, szóval semmiképp nem lehettem álmos! A repülőtéren könnyen megtaláltuk a városközpontba járó buszokat, a retúr jegy 14 euró, míg a csak oda, vagy csak vissza 6 euró. Hazafelé a gépünk viszont késett, így pont lekéstük az utolsó közvetlen transzfert a Deák térre - elképzelhetitek két nap folyamatos városnézés után mennyire lehettem éjszaka fél 2-kor nyűgös. 

A VÁROS, TUDNIVALÓK

Milánó alapvetően drága, mégha nem is váltottam át folyamatosan egy-egy kávé árát forintba, néha az én szívem is gyorsabban dobogott. Ennek teljesen tudatában voltam már az induláskor is, és nem is sajnáltam azt a pénzt, amit ott költöttem el, hiszen azért mentem, hogy megnézzek mindent, megkóstoljam a szebbnél szebb süteményeket, és minél több kávézóba üljek be. A 48 órás korlátlan tömegközlekedési jegy több, mint 8 euró volt, de ezzel mehettünk bármivel, bárhova. Iszonyatosan jó metróvonala van a városnak, a megállókból kiérve szinte azonnal a műemlékek lábánál vagyunk. Azzal számolni kell, hogy az utcai árusok egyből megtalálják a turistákat a különböző karkötőikkel, szelfi botjaikkal, de nem kell velük foglalkozni, és akkor ők is békén hagynak majd. 

A SZÁLLÁS

Szokásomhoz híven most is Airbnb-n foglaltam le a szobánkat, a központi pályaudvartól nagyjából 10 perc sétára volt, ahonnan két különböző metróvonal is indul, illetve a malpensai repülőtérre is innen mennek a közvetlen járatok. Az utcát könnyen megtaláltuk, a bejutás ez alkalommal kicsit döcögősebben ment, de a lakásba beérve minden bonyodalmamból származó idegesség elszállt. Sajnos itt képeket nem készítettem, viszont erre a linkre kattintva megnézhetitek hol szálltunk meg. A  társasház utcájában sok étterem, kávézó, illetve egy bolt is van, úgyhogy az étkezéseket nagyon könnyen meg tudtuk oldani magunknak.

LÁTVÁNYOSSÁGOK

Szerintem egy kedvencet sem tudnék kiemelni, mindegyik a maga módján volt csodálatos. A Dóm, nem csupán kívülről, belülről is ugyanolyan gyönyörű, monumentális, aprólékosan kidolgozott. A mellette lévő múzeumokra is érdemes időt szánni, hiszen az ablakokból egy másik oldalát láthatjuk a Dómnak, illetve sok érdekes információval is gazdagodhatunk. Az M2 metró Lanza megállójánál lévő Castello Sforzesco és a közelében lévő Sempione park, a diadalív, a csatornák környéke - a Navigli, egyszerűen mind csodálatos! Egyenként egyikről sem szeretnék bővebben írni, hiszen rengeteg különböző portálon megtaláljátok a leírását, viszont a kastély előtti parkot, és a diadalívet mindenképp ejtsétek útba, ráadásul onnan az 1-es villamossal 10 perc alatt vissza is lehet érni a Dómhoz, így nemcsak metróval járjátok be Milánót.

EVÉS, IVÁS

Ahogy már fentebb is említettem, nem az étel az, amin spórolni lehet. Viszont egyáltalán nem is érdemes! Lehet csupán szerencsénk volt, vagy tényleg mindenhol figyelnek a finom elkészítésre, de egy rossz kávét, péksüteményt, vagy tésztát nem ettem az út során. Egy vacsorának mindenképp ajánlom a Navigli környéket, ahol a csatorna mindkét oldala tele van éttermekkel, bárokkal, és a legtöbb helyen egy koktél áráért vacsorázhatunk a svédasztalról. Szombat este igaz, itt rengetegen voltak, de én ezt nem bántam, tetszett ez a fajta nyüzsgés amit itt éltem át. A Dóm mögött egy picike sétára van a Lavazzának egy márkaboltja, itt ittam az első olasz cappucinóm, és faltam be a vaníliás krémmel töltött croissantom, csoda volt.

Természetesen szuvenír nélkül nem jöhettem haza, a Kikóban vásárolt rúzs és pirosító mellett még egy milánói képeslappal bővült a gyűjteményem, illetve lehet furcsának hangozhat, de az összes kávézóból ahol fogyasztottunk, elhoztam magamnak egy kis tasakos cukrot emléknek.

Milánó a sok turista ellenére is megmutatta a csodálatos oldalát, lehet picit túlhájpolt, és a várakozásokon alul teljesít, de én mindenféle elvárás nélkül mentem oda, s csalódás nem ért.

💛,

Panni