A második X

Azokon a topikokon kívül, amelyek gyakran előjönnek a bejegyzéseimben, nem hiszem, hogy releváns témával tudnék előrukkolni a 20. születésnapi posztomban. Magamat ismételni, Titeket pedig untatni nem célom, ezért arra gondoltam egy icipicivel bátrabb leszek, mint szoktam, kilépek a komfortzónámból és teljesen őszintén nyilatkozom arról, ami körülvesz mindennap. A tökéletesített Instagram életről, vagy éppen a bloggereket ért támadásokról. Előre leszögezem, ez csupán az én álláspontom, senkit nem szeretnék megbántani, viszont az eltérő véleményeket szívesen fogadom, így ha valamit úgy érzel megosztanál velem, csak nyugodtan!

Én sosem éreztem úgy, hogy meghazudtolnám önmagam. Hogy szembemennék az elveimmel, vagy eltérő képet mutatnék arról, aki vagyok. Természetesen azt sem állítom, hogy az életem minden szegmensét, a rosszat, a szomorúságot állandóan is megosztom, hiszen az én feedemben arra törekszem, hogy egy kis pozitivitást csempésszek a képleírásaimba, hogyha azt valaki elolvassa, mosolyogjon egyet. Persze néha nekem sincs kedvem ezzel az egésszel foglalkozni, de azért vannak olyan alkalmak, amikor igazán jól esik kiírni magamból azt, ami bánt. Rám az írás ilyen hatással van, megkönnyebbülést hoz, és az, ha talán másoknak is segíthetek egy picikét, az már csak hab a tortán. 

Szeretek a képeimmel bíbelődni, úgy elrendezni az adott tárgyakat, hogy azok összhangban legyenek egymással, virágokat, kávés bögréket tenni melléjük. Tudom, ennél basicebb én sem lehetnék, de ez vagyok én. Mindennap kávézom legalább kétszer, a héten egyszer veszek magamnak pár szál virágot, vagy eukaliptusz leveleket, és nagyon örülük nekik. Nem élek álomvilágban, nem rózsaszín és csillogó minden körülöttem, csupán próbálom az életemből a lehető legtöbbet kihozni.

Köszönöm, ha elolvastad!

Panka