Együtt élni a tudattal

 

Együtt élni a tudattal, hogy az egyik családtagod bármelyik pillanatban meghalhat, nem könnyű. Főleg úgy, hogy mindennap látod. Látod a sovány arcát, az egykoron erővel teli kezeit, s lábait, amiből mára már semmi nem maradt. Csupán remegnek, elfogyott belőlük az élet, a kitartás. Viszont ő mégis ugyanazt a rutint szeretné követni, ugyanazokat a mozdulatokat megtenni, mint egy éve, ugyanúgy viselkedni, élni. De te tudod, hogy már nem képes rá. Ő is tudja, vizsont nem akarja megengedni magának ezt a luxust, hiszen ő egy bátor, erős ember volt. És még most is az, még akkor is, ha segítségre szorul. Hiszen Te így fogsz rá emlékezni. Csakis a jó tulajdonságaira, mert azok sokkal erősebbek. Ha már erősségek, Neked kell igazán annak lenned. Hogy ne vessz össze a többiekkel, hogy másokra ne vetítsd rá azokat az érzéseket, amiket magadban kell tartanod. Igen, tudom, hogy jól esik néhány itt vagyok veled üzenet, mert tényleg hatalmas löketet tud egy-egy rosszabb napodon, főleg ha azoktól kapod, akiket igazán szeretsz. Nem kell önállóan végig csinálnod az egészet, számíthatsz a barátaidra, a szeretteidre, ugyanis ők veled vannak. Bármi történik, ők segítenek. Persze csak ha hagyod, a te beleegyezésed nélkül erre képtelenek lennének. Tudatosítsd magadban, hogy nem vagy egyedül. Ha ez megvan, másra szükséged sem lesz.

 

 

Sajnálom,

Panka

♥