Karácsony egy nagymama szemével

 

Sziasztok!

Szóval mi úgy lakunk egy házban, hogy a Mama, a Papa, az Anyu, a Gigi, meg én. Öten vagyunk egy nappalira, egy étkezőre, egy kisebb konyhára, és természetesen arra az egy fenyőfára. Ami ráadásul mű, nagyjából 5-6 éve vehettük. Az élő fenyőt muszáj volt leváltanunk, az ablakkilincshez kötöztük a legvastagabb damillal, ami egyszercsak megadta magát, s mindenestül borult lefelé. Kell ez a plusz idegeskedés nekünk? Dehogy is! :) Igazából nem is erről szerettem volna Nektek ma mesélni, hanem azt a pár kedvenc mondatomat megörökíteni blogbejegyzés formájában amik az elmúlt pár napban hangzottak el legkedvesebb Nagymamám szájából, hihetetlen a nő!

'Pannikám, te mikor készülsz már el? Most hajat mosol? Akkor nem is mosogathatok? Minek állítottam fel a fát, ha te még hajat is fogsz vasalni? Nem jössz most le? Akkor rakom vissza a dobozba! Dehogy fenyegetlek, csak gyere már le! Vagy díszítsem fel én? Most tényleg ezt akarod? Itthonra minek a smink? Jaj, hát persze, hogy a fényképek! De akkor a rendetlenség a nappaliban, ott biztos nem készül egy fotó sem. Tudom, te majd elpakolsz. Nem, annak nem ott van a helye, azt a másik sarokba rakd, a fonott kosárba.'

 

♥

 

Krisztikém, nincs itthon majonéz! Mondtam én, hogy nem neked kell elmenni vásárolni, most nem lesz franciasalátánk! Dehogynem baj, karácsony nincs franciasaláta nélkül! Tudom, hogy forr a víz, direkt forr. Mindenre figyelek! De a sütőben nézd már meg légyszíves a zserbót, ennyi mindenre nem tudok egyszerre koncentrálni.'

 

♥

 

 

Ezzel a kis szösszenettel szeretnék Nektek nagyon boldog, idegeskedés mentes, szeretetteljes, békés karácsonyt kívánni!

Szeretettel,

Panka

♥