2013. szeptember 12. este 8 óra

Sziasztok!

Azt hiszem a blog legszomorúbb bejegyzését fogom megírni. Sosem szerettem volna, ha ide bármiféle rossz dolog kerül ki, de úgy érzem muszáj ezt megcsinálnom, könnyekkel küzdve.

Mokka már a Mennyországban van.

Előzményekről is értesülhettetek már, most azonban nem lehetett már rajta segíteni. Kezdjük azzal, hogy felmentem vonattal Pestre, azzal a tudattal, hogy életem első meghívásos rendezvényén fogok részt venni. Csak kaptam egy üzenetet otthonról. A kutyus alig kap levegőt, nem pislog, és semmire sem reagál. Egyből vissza, rettenetes mértékű fájdalom. Egyből nem tudom hány fokos fordulatot vett minden. Nem érdekelt semmi, csak, hogy minél hamarabb láthassam. Lányok, senkinek nem kívánom azt az érzést. Úgy indultunk haza, hogy lehet nem fog élni mikor megérkezünk. Szörnyű! És mikor megláttam. Sosem éreztem még ilyet. 

Nem tudtuk mit kell ilyenkor csinálni, a kis Drágának hogyan lenne jobb, így elvittük állatorvoshoz. Megvizsgálták, de semmi. El kellett altatni. 

Jó, többet nem tudok, erről nem lehet írni. Minden rá emlékeztet. Sírok.

Mindig is boldog volt, és mi is, hogy ennyi ideig velünk élt. Még most is itt él velünk, a szívünkben. 

Imádunk kicsikutyi!

<3