2018. október 2.

Tóth Árpád sétány


Azt hiszem még éppen időben találtam ki, és jutottam el ennek az outfitnek a megörökítéséig, hiszen két hét múlva biztos vagyok benne, hogy minimum egy felfázással, és egy náthával lennék gazdagabb. Mármint nem azért, mert vékony lenne a pulcsim, vagy a kabátom, hanem a kilógó boka elég veszélyes tud ám lenni. Főleg annak, akinek hajlamos az előbb említett betegségre. Ezért is van nálam mindig itthon tőzegáfonya kapszula, a hideg idők megmentője! Ami viszont meglepett, hogy október 2-án már ennyire szép színben pompázik a Tóth Árpád sétány. Azzal tisztában voltam, hogy egyik pillanatról a másikra lesz ősz, olyan igazi ősz, és keserédesen gondolok majd vissza azokra a napokra, amikor még elég volt egy pólóban elindulni itthonról, bár őszintén én sokkal inkább öltözködöm rétegesen. És ha már rétegek, a különböző nude színek egymásra pakolgatásában sem csalódtam. Akár hidegebb, akár melegebb árnyalat, valahogy passzolnak, szépen harmonizálnak, de a végeredmény mégsem lesz sápasztó. Imádom.


Puszik,
Panni

2018. augusztus 29.

Pula & Rovinj


Miközben a nyaralásról hozott mézeskalács fűszerkeverékkel ízesített kávém iszogatom ezen a hűvösebb szerda reggelen - ezalatt azt értem, hogy nincs azonnal 30 fok, és ilyenkor már megengedett az őszre gondolni, nem igaz? -, arra gondoltam megosztok Veletek pár szösszenetet Puláról és Rovinjról, hiszen egyelőre csak ezen a két városon jár az agyam. Már egy ideje hazaértünk, ennek ellenére nem tudom kiverni a fejemből egyetlen egy kis utcáját sem, a gyönyörű, mélykék tengervízt, a hideg tejet, jeges lattékat a parton, vagy azokat az élményeket, amelyeket egy hét alatt szereztem. 
PULA

Mivel, mennyiért, mennyi időre?
Idén nem próbálkoztunk egyetlen egy utazási irodával sem, hanem szerettük volna saját magunknak elintézni mindent, ami az úttal kapcsolatos. Autóval indultunk vasárnap éjfél körül Pulára Vácról, és reggel fél 10 környékén már a szállásunkon néztünk körbe, beszélgettünk a házigazdánkkal. Ebben az esetben is Airbnb-n foglaltunk, és talán nem meglepő ha azt mondom, nem ért minket csalódás.  Az apartman (ITT megnézheted hol szálltunk meg) szépen felújított, nagyon tiszta, és jól felszerelt volt, öten is kellemesen elfértünk, valamint a konyhai eszközökben sem volt hiányunk. Légkondi, mosogatógép, pihe puha törülközők, kényelmes matrac, és három macska a kertben. Jól hangzik szerintem! Ráadásul ha EZEN a linken keresztül regisztráltok, az első utatokból 9.000 Ft-ot az Airbnb áll. Deal, nem?

Látnivalók, éttermek, kávézók
Azt hiszem ha felmentek Tripadvisorra nem kell sokáig keresgélnetek hogy bármiféle turista látványosságot találjatok, Pulában rengeteg van! Az Amfiteátrum, Herkules kapuja, Diadalív, a Mozaik és rengeteg olyan eldugottabb templomocska, amire a városnézés alatt bukkantok csak. Viszont mindenképp meg kell említenem a Gladiátor játékokat a Colosseumban, ami egész nyáron azt hiszem heti egy alkalommal látható estr 8 óra körül, 100 kunáért. Szerintem az egyik legjobb döntésünk volt, hogy beálltunk a sorba, és nem sétáltunk tovább! Majdnem 3 órán keresztül tartottak minket izgalommal, az egész előadás interaktív, a modern gladiátorok - eddig azt sem tudtam létezik ilyen foglalkozás - látványa különös izgalmakat okozott aznap este. Sajnos egyetlen egy kis bisztró nevét jegyeztem meg, a Diadalív mellett egy szuper skybar szerűét, Qtime Caffee névra hallgat. Illetve azon a téren, ahol Augustus temploma van, volt egy szuper kis koktélozós, sörözős hely ahová többször is visszamentünk, a Kunstcafe Cvajner. Egyébként áraiban egy balatoni nyaraláshoz tudnám hasonlítani, az éttermekben egy főétel átszámítva 3000 Ft környékén van, egy jegeskávé nagyjából 800 Ft, de a Lidl árai nem igazán térnek el az itthonitól.



ROVINJ
Sajnos Rovinjra csak az utolsó délutánunk maradt, a hét végére hihetetlen módon lehült az idő, így a semmittevés helyett inkább kimozdultunk a nagyjából Pulától 45 percre lévő Rovinjba. Ezt a falut én örökre a szívembe zártam, teljesen beleszerettem. Napokat tudnék a kis utcáiban sétálgatni, annyira mesebeli volt, hogy bármely utcába ha benéztem mást és mást láttam, egy ajtó, egy ablak nem volt ugyanolyan, a kikötőjéről pedig inkább nem áradozom tovább. Ahogy az előbb említettem itt nagyon kevés időnk volt felfedezni, egy gyrost vettünk mindössze, amit a tengerparton leülve ettünk meg. Imádtam, csodás! Remélem egyszer lesz még alkalmam visszamenni, és felfedezni az összes olyan kis eldugott részét, strandjait, amit egy délután alatt nem sikerült.


Ha idáig elolvastátok, vagy csak a képeket nézegettétek, pacsi Nektek! Viszont, hogy tovább csigázzalak Benneteket, a következő posztomban az egyik legkalandosabb élményről mesélek majd outfittal összekötve, úgyhogy stay tuned! 

2018. július 14.

1 év Budapesten


Így, hogy lassan az első évfordulómhoz közeledem a Budapestre való beköltözésemmel, gondoltam mesélek egy kicsit a kapcsolatunkról. Lehet nem tűnik relevánsnak a kezdőkép, és ez a fotósorozat, hiszen Budapestnek ugyan miköze lehet egy hatalmas mezőhöz, a szalmabálákhoz, és a fűszálak között csavargó fekete, kormos kiscicának. De higgyétek el, ha továbbolvastok, a későbbiekben értelmet nyer majd.
Kiskorom óta vidéken élek, sosem kötődtem igazán nagyobb városhoz, a legnagyobb távolság a lakóhelyem és a gimnáziumom között volt, nagyjából 30 perc buszozásnyi. Ennek ellenére sokat jártam Budapestre, mindig vonzott a nyüzsgés, az a hangulat, az illatok, a sokszínűség ami a fővárosunkban zajlik. Fejben már sokszor elképzeltem milyen is lehetne ott ébredni, reggelizni, iskolába menni, majd ide hazamenni, s itt lefeküdni. És sikerült, találtunk lakást, egy mesés lakótársat. Megtaláltam a kedvenc kávézóm, ahol sajnos még nem tudják a nevem, és azt mit kérek minden egyes alkalommal, de rajta vagyok az ügyön! A kedvenc reggelizős helyem, a kedvenc villamos vonalam, a kedvenc kisboltom. A kedvenc utcám egyelőre nem tudtam eldönteni melyik is legyen, annyi van. De el sem tudom mondani mennyire hiányzik nekem az én kis itthoni rutinom. A friss levegő ami reggelente áramlik be a nyitott ablakomon, Jázika kedves kis bújása, Anyukám finom rántottája. Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy otthon. Ezek azok a dolgok, amelyek sehol máshol nem lesznek ugyanolyanok, akármennyire is szeretnénk, szeretném.

(Linkek a szavak alatt!)


2018. július 11.

A kedvenc nyári szettem


Tudjátok mikor voltam legutoljára a Balatonon? Minimum 8 éve, még általános iskolában. Az én fejemben egyáltalán nem ez a kép élt még, hanem a lepusztult apartmanok, a száraz füves strandok, a koszos, meleg víz, illetve az iszonyatosan túlárazott büfékínálat. Na most vagy nekem volt csak hatalmas szerencsém, és a Magyar Tenger legtöbb része még mindig ilyen, vagy tényleg ekkora fejlődésen ment keresztül az évek során ez a térség. Idén lehetőségem adódott a legjobb barátnőm és családjával nyaralni menni, Fonyódra. Nem árulok el szerintem sokat a kezdő soraim után, egyszerűen imádtam! Ráadásul ennél tökéletesebb alkalmat nem is találhattam volna arra, hogy megörökítsem az én nyári "egyenruhám", azaz a legkedvesebb szettem erre az időszakra. A fehér mom jeanst a leárazásokon szereztem a Zarában, a póló szintén akciós, viszont H&M, a papucsom a Bonprixtól kapott csomagomban érkezett, és mindenképp be fogom szerezni a fekete változatát is!  Illetve a kalapom a legnagyobb meglepetésemre az Auchanban találtam! 


Mondjátok, Nektek mik a nyári alapdarabjaitok?

2018. június 3.

A blogolásról őszintén


Az én szívemben mindig is helye volt, van, és lesz is a blogolásnak. Sosem tekintettem rá munkaként, mindig kikapcsolódni jártam ide, és egy-két határidőre teljesítendő bejegyzésnél csak idegeskedtem minden rendben lesz-e. Elkezdtem gondolkodni biztos helye van-e itt a fizetett hirdetéseknek, azoknak a posztoknak amelyek nem azért készülnek, hogy másoknak segítséget nyújtsak, inspriáljak, vagy tippeket adjak egy közelgő utazással kapcsolatban. Sosem azért írtam, hogy én ezért pénzt kapjak, kérjek, hogy felépítsem az én saját vállalkozásom csak a blogra, hiszen az egészet nem azért indítottam. Mondtam nemet jól fizető cégeknek, utasítottam el ingyen termékeket, és lehet azért nem vagyok fent néhány sajtólistán, mert inkább el sem vállaltam a feladatot, hiszen ezen a helyen, a saját kis privát szférámba nem szerettem volna azt behozni, amivel úton útfélen találkozni lehet. De aztán tovább vittem a gondolatmenetem, és megkérdeztem magamtól, akkor az Instagram felületemre miért tekintek másképp, miért tekintem elfogadhatónak ott azt, amit itt nem? Aztán rájöttem, megérleltem, és most Nektek is leírom.

A hirdetések nem megtévesztések, nem ördöktől való dolgok, nem pénzért mindent ki lehet belőlem szedni, irányítani, megvezetni típusú posztok, hanem egyfajta elismerés azért, amit megteremtettem az évek alatt. Az aktív követőbázisom, az esetleges befolyásoló véleményem az, amiért felkeresnek, és értékelik azt, amivel én dolgozom. Ne higyjétek azt, hogy én ezért megengedem magamnak, hogy fennhordjam az orrom, vagy hogy bármivel is feljebb érezzem magam a többieknél, de nem tekinthetek el amellett, amennyi potencia van egy ilyen fiókban. Nem fogom magamtól direkt megvonni a lehetőséget azért, mert ezért éppen fizetnének nekem, amit minden esetben a megfelelő hashtagekkel jelölök, hanem inkább szeretném helyretenni azokat az urban legendként keringő állításokat, amelyek teljesen légből kapottak, és semmiféle igazságos vonatkozásuk nincsen - legalábbis az én csatornáimon. Megannyi gyönyörű, életszerű, és természetes fizetett bejegyzést lehet látni a különböző platformokon, és részemről annyira értékelendő, megbecsülendő, s továbbítani való dolog, hogy szinte minden egyes ilyen kép, írás előtt virtuálisan meghajolok a készítője előtt - mégha ezt csupán ezt csak egy lájk formájában tudom jelezni. Nekem is lehetőségem volt már néhány céggel együttműködni, együtt ötletelni, a témában mélyen elmerülni, hiszen enélkül az egésznek semmi értelme nem lenne részemről, ha nem tudnám valamiféle személyes vonallal megspékelni az egészet.


Szeretném megköszönni, ha eljutottál idáig, és várom a véleményed a témával kapcsolatban itt, e-mailben, Facebook üzenetben, vagy Instragram directben. 
Panni